Leírás
Kukoricabajusz ( Maydis stigma )
A kukoricabajusz a kukoricahéj és a kalász között található fényes, cérnaszerű szálak rétege, amely kulcsfontosságú részét képezi a zöldség reproduktív rendszerének, és nélkülözhetetlen a kukorica beporzásához. A rostok felfogják a virágport, amely megtermékenyíti a csutkát, és serkentőleg hatnak a szemek növekedésére.
Kukoricabajusznak (Maydis stigma) a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó kukorica torzsavirágzatának bibeszálait nevezzük. A kukoricahaj a kukoricaszemek mentén, a buroklevelek alatt helyezkedik el. Tulajdonképpen a hosszú bibeszálak alkotják a kukoricahajat, illetve -bajuszt. A megtermékenyítés után a bibeszál rozsdaszínű lesz. A buroklevelek alatti, belső, egészséges, szép sárgászöld színű szálak a kukoricahaj gyógyászati szempontból értékes részei.
A kukoricabajusz szaponint, cseranyagot, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidát tartalmaz.
Gyógyhatásai: húgyutak bántalmai, vesekő és hólyaghomok esetén, valamint cukorbaj ellen. Kimutatott foszforsótartalmánál fogva angolkórnál, hátgerincfájásnál előnyösen használható. Köhögés, elnyálkásodás ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzik meg, és szüredékét cukorral vagy mézzel erősen ízesítik, majd forrón adják a betegnek.
A kukoricabajusz kissé élénkítő hatású, de kivonatával májelégtelenséget, magas vérnyomást is kezelhetnek. A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál.
Gyakori alkotórésze a cukorbetegségek elleni, a diétás és a vizelethajtó teakeverékeknek.
Ahhoz, hogy Európában a kukoricabajusz gyógyhatásait megismerhessék és alkalmazhassák, arra volt szükség, hogy Kolumbusz elhozza nekünk a tengerentúlról.