Csipkebogyó

A csipkebogyó nevét –ami latinul kutyarózsát jelent– Caius Plinius, római polihisztor írótól kapta, miután egy veszett kutya harapásától megbetegedett katonát a csipkebogyó gyökeréből készült főzet meggyógyított. Az ókorban sokan csillapították köhögésüket −vagy illatosították leheletüket− a virág szirmaiból, mirhából és mézből készült cukorkákkal, ezeken kívül a megfázás, emésztési problémák és húgyúti fertőzések kezelésére is használták. Az előkelő római matrónák a fürdőzés után a csipkebogyó porrá zúzott szirmaival dörzsölték be a bőrüket, szemfestékükbe a csipkebogyóból kipréselt illatos olajat is belekeverték. A csipkebogyó termése, virága, levele és gyökere is jótékony egészségügyi hatásokkal rendelkezik.

Gyógyhatásai

A csipkebogyó nagy mennyiségben tartalmaz antioxidáns polifenolokat (pl. tanninok, flavonoidok), karotinoidokat, alma-, nikotin- és citromsavat, szénhidrátokat, cinket, rezet, vasat, magnéziumot, rostokat, valamint folsavat, A-, B1-, B2-, P-, és K-vitaminokat. Szerteágazó jótékony hatásait jelentős részben kiemelkedően magas C-vitamin-tartalmának köszönheti, a csipkebogyóban ugyanis lényegesen több található ebből a nagyon fontos vitaminból, mint például a citrusfélékben.
Pontosabban, 100 gramm nyers csipkebogyó 426 mg C-vitaminnal büszkélkedhet. Figyelembe véve, hogy egy átlagos felnőtt napi minimum szükséglete kevesebb, mint 100 mg, ez igencsak tekintélyesnek mondható. A betegségmegelőzéshez ajánlott 500-1000 mg is könnyen pótolható a csipkebogyó segítségével. Ráadásul, megvannak benne mindazon tápanyagok, amelyek fokozzák a C-vitamin hasznosulását és hatékonyságát.

Ez az egyik oka annak, hogy kiváló általános immunerősítő, javítja az érfalak állapotát, segít megelőzni, illetve gyógyítani a szív- és érrendszeri megbetegedéseket. Mivel gazdag flavonoidokban, a csipkebogyó –gyümölcsének és leveleinek− rendszeres fogyasztása szabályozza a koleszterinszintet és a vérnyomást, valamint normalizálja a vérkeringést ezzel is csökkentve a keringési rendellenességek kialakulásának kockázatát.
A csipkebogyó mérsékli a stresszt, ösztönzi a csont- és a kötőszövetek képződését. Vitalizál, enyhíti a fáradtságot, mérsékli a pollenallergia tüneteit. C-vitamin tartalma mellett antibakteriális hatása is hozzájárul ahhoz, hogy a csipkebogyóval kezelhetők a különböző gyulladások és fertőzések (húgyúti panaszok), valamint a légúti megbetegedések: a megfázás, az influenza és a köhögés. Védi a májat, késleltetheti a zsírmáj kialakulását.
Hatékony antioxidáns, semlegesíti a bőr korai öregedésével, valamint a rákos elváltozások megjelenésével kapcsolatba hozható szabad gyököket. A csipkebogyó szabályozza a pajzsmirigy működését, sikerrel alkalmazható az oszteoartritisz (degeneratív ízületi gyulladás) és a reuma miatt jelentkező fájdalmak enyhítésére. Vízhajtó hatása, valamint a gyümölcsének héjában található pektin –székletszabályozó hatóanyag− fokozza a szervezet természetes méregtelenítő folyamatait, elősegíti a toxinok kiürülését. Lazítja a lemerevedett izmokat, megszünteti a görcsös hasfájást, megelőzi a felvizesedést és a vesekövek megjelenését, a csipkebogyó leveléből készült tea hatásos gyógyír emésztési bántalmakra. Fogyókúrára is használható, a csipkebogyó magja ugyanis gazdag az antioxidáns és antibakteriális hatása mellett a zsíranyagcserét felgyorsító, a hasi zsír eltüntetésében is hatékony tilirozidban. Szabályozza az inzulin- és a vércukorszintet, csökkenti a szervezetben a gyulladásokat, ennek köszönhetően a csipkebogyó a cukorbetegség kezelésében és megelőzésében is szerepet kaphat.